A kórházi rehabilitáció

Amikor valaki kórházba kerül, sok esetben szigorú mozgásmegvonásban részesül, de sok esetben nem is tud kimozdulni az ágyból, mert az erejét veszti. Sajnos ebből fakadóan a fekélyek is megjelenhetnek, melyek az elfekvésnek tulajdoníthatók. Idős emberek kórházba kerülése esetén halmozottan nagyobb ennek a veszélye. Miután a beteg kikerül a kórházból, még hosszú rehabilitációra számíthat míg visszanyeri az erejét.

A számos komplikáció közül pár, ami egy hosszan tartó kórházi tartózkodás esetén előfordulhat:

• Tüdőgyulladás, légúti komplikációk

• Elfekvés miatti fekélyek

• Székrekedés

• Inkontinencia

• Erő- és súlyvesztés

• Vérrögök a lábakban

• Egyensúly elvesztése (főként idős embereket érint)

Ezen veszélyek okán fontos, hogy mihamarabb mozgósítsák a betegeket, ideális esetben még a kórházi tartózkodás alatt.

A mozgósítás segít a betegeknek a rehabilitációban, hogy visszanyerjék az erejüket, és az egyéb szövődmények, akár fertőzések kockázatát is lecsökkenthetik.

A korai mobilizációt és rehabilitációt úgy definiálják, mint az ágy fizikai elhagyása, kisebb séták megtétele, és a napi rutinokhoz való lassú visszatérés.

Viszont a korai mozgósításhoz hordhatnak veszélyeket magukban, mint az esések, a beteg, az ápolószemélyzet, és a terapeuták sérülésének kockázata.